Mitől nagybetűs Hely a Kassai völgy?

Andics Bernadett gyógytornász, lovasedző és fogyatékossport-szakedző, a Lovasok.hu Kérdés-válaszok rovatának szakértője régóta tervezte, hogy a Kassai-völgybe látogat, ahonnan nem mindennapi érzésekkel tért haza. Most következő cikksorozatában elárulja, mitől olyan különleges hely, a Hely.

Karizma (a görög kharidzesztai, azaz a „kedvesnek lenni” szóból ered) tág értelemben véve bármely kegyelmi ajándék, személy sajátos erény, képessége, hivatása…
Pár éve a kezembe adtak egy könyvet, az Isten háta mögött címmel. Olyanokról szólt, akik – közhellyel élve – “kivonultak a világból”. Sokszor szinte valóban az Isten háta mögött találták meg a boldogulásukat, a boldogságukat, bár ők mindannyian úgy érzik, az “Isten háta mögött” helyett inkább az Isten tenyerén lakoznak. Egyikük így fejezte ki magát, tisztán emlékszem…Talán egy tucat riport volt a könyvben, az egyik Kassai Lajossal. Miután elolvastam, egyből felkerült a bakancslistára, hogy eljussak Kaposmérőre.

Egy hely önmagában nem elég

Vannak a földkerekségen különleges helyek, ahol az ember vagy nyugalomra talál, vagy épp annyira megtelik életkedvvel, energiával, hogy az egész világot ízekre tudná szedni – számomra a Kassai-völgy ilyen. Talán nem véletlen szeretnek olyan sokan odamenni, bár egy hely önmagában nem elég. Ha nem tartoznak hozzá emberek, akik valami olyasmit képviselnek, amiben vigasztalást találni, vagy éppen meg lehet benne kapaszkodni, erőt lehet belőle meríteni, vagy el lehet róla rugaszkodni, esetleg – ha hasonlónak érezzük magunkat az illetőhöz – azonosulni lehet vele. Az illetőkben meg kell lenni még egyfajta plusznak, enélkül mit sem ér az egész.

„A ló vagy a lovasíjászat önmagában semmi…” – mondja Lajos a tegnapi vacsoránál, arra a felvetésre, hogy a ló, lovazás, lovaglás, vagy éppen a lovasíjászat értékeket közvetítő, jellemformáló, pozitív változásokat előidéző eszköz, majd így folytatja: „a lényeg a karizma.”
S bizony, olyasvalaki nélkül, aki már a puszta önmagával is képes hatni az emberekre, sem az eszköz, sem a hely nem lesz azzá, aminek látni, érezni szeretnéd. Megkapó, magával sodró személyiségű tanítók nélkül az iskola nem lenne több, mint puszta épület, egy példamutató, egyetemes emberi értékeket közvetítő edző, oktató nélkül a lóval való foglalkozás, lovaglás pozitív hatásai sem biztos, hogy mutatkoznának. A történelem során karizmatikus hadvezérek tucatjai voltak képesek győzelemre vezetni az ellenfélnél olykor gyengébb, kevésbé jól felszerelt, vagy létszámbeli hátrányban lévő hadseregüket. Vagy legalábbis döntetlenre…

Sokféle ember sokfélét keres

Ezek az emberek aztán energiáikkal, kisugárzásukkal a teret is megtöltik maguk körül, általuk születnek a nagybetűs “Helyek”. Talán ismered “Pálferit”, Feri atyát, azaz Pál Ferenc katolikus papot, aki amellett, hogy főállású plébános, személyiséggel, önismerettel és a mindennapi lelki-érzelmi élettel kapcsolatos előadásokat is tart (melyek mindenki számára látogathatók) ezt az oldalát talán még többen ismerik. Az angyalföldi Szent Mihály plébániatemplom sokunk számára már „A Feri atya temploma” s bizony tudom, olyan is ott ül a misék alatt a padsorokban, aki nem templomba járó, de Pálferi személyisége, humora, a belőle áradó nyugalom és életöröm mégis odaülteti

Ugyanígy talán, a Kassai-völgybe sem csak a lovasíjászat miatt járnak az emberek, még nem is mindenki a rendet és a fegyelmet, a kereteket keresi, lehet, hogy éppen a saját határait feszegeti, vagy csupán boldog és felszabadult a közösségben, amit maga választott. Sokféle ember jár ide, és sokfélét keresnek.

Engem először csak lovasként ragadtak meg az Isten háta mögött című könyv sorai, a lovaglásra, lóhoz-állásra, az állattal való kapcsolatra vonatkozó gondolatok. A ló és lovas közötti földről való kapcsolatfelvétel, a bizalom, majd lóra ülve a független ülés, szerves része a lovasíjász-leckéknek, holott minden lovasoktatásnak ezzel kellene kezdődnie, stílusra és szintre való tekintet nélkül. Amikor én azokat a sorokat olvastam, csak kevesen dolgoztak így. Én elsősorban ezért szerettem volna eljutni Kaposmérőre. A mélyebb lényegekről beszélő sorokon akkor még csak töprengtem.
Sok tételt nem pipálhattam még ki a bakancslistán, a kaposmérői látogatást azonban igen, most már elmondhatom, nem is egyszer. Minden alkalommal hatalmas testi-lelki nyakleves volt az útravaló, amit onnan hoztam, s amiből aztán hosszú hetekig, hónapokig táplálkoztam, táplálkozom. Most is éppen, nemrég jöttem meg onnan. Gondoltam, megosztom veletek is, amiket ott láttam-hallottam, tapasztaltam, mesélek a Völgyről, a lovasíjász-iskoláról s persze a lovakról, a körülöttük lévő emberekről, érzésekről és gondolatokról, testiekről-lelkiekről. Így aki még nem járt ott, lehet, kedvet kap, hogy elinduljon. Aki volt már, visszaemlékezzen, s aki visszavágyik, az vissza is térjen.

Emberként, lovasként, három példaképem van: kettőjüket, Kassai Lajost és Lezsák Leventét sokan ismerhetitek (a harmadikuk egy hazánkban ismeretlen, de hazájában nagy megbecsülésnek örvendő francia paralimpikon, José Letartre). S gondolhatjátok, micsoda élmény és öröm a példaképek közelében, társaságában lenni a tanításukat hallgatni, betekintést nyerni mindennapi munkájukba, látva-nézve is tanulni, “ott-lenni”… Ha megtörténik, az csak igazán az ajándék! Nem hiszed? Járj utána!

Próbálok adni belőle, kedvet ahhoz, hogy elindulj. Fogadd szeretettel!

2017.07.25. Andics Bernadett, Lovasok.hu