Az első napom a Lovasok.hu szerkesztőségében

0

Én mindig is úgy képzeltem el egy szerkesztőséget, mint egy hangos, nyüzsgő vadászterepet, ahol nyílt irodában száz ember egymást túllicitálva próbája megváltani a világot, ki állva magyarázza a legújabb cikke témáját, ki az apró papír irodája mögé bújva ütögeti a kopottas billentyűzetet.

Az amerikai filmek nagyban hozzájárultak a téves elképzelésem kialakulásához, ugyanis a Lovasok.hu szerkesztőségében nincsenek százan, illetve senki sem próbálja túlordítani a másikat, miközben hencegve azt bizonygatná, mennyire „menci” is a cikk, amit frissen megjelentetett a weboldalon.
Viszont az tény, hogy szeretnénk jobbá tenni a világot. A lovak és az emberek életkörülményein egyszerre szeretnénk javulást látni.

Már az első napomon, mikor még tényleg senkit sem ismertem, lehetett érezni, mennyire összehangban dolgoznak egy-egy projekt megvalósításán. Külön-külön mindenki egy adott szegmensért felelős, mégis alapjában tisztában vannak a másik feladatkörével, így ha bárki elakad, azonnal segítenek. Itt nem csak a szerkesztés apró részleteit tanulom meg, ami bár fontos a jövőm szempontjából, hanem értékeket kapok a személyi fejlődésemhez és esélyt, egy új műfaj megteremtéséhez.
Tudom mit várnak el tőlem, és azt is tisztán látom, én mit szeretnék elérni. Hatalmas lendülettel és őszintén vetem bele magam a kihívás karjaiba, mert sok évnyi küzdés után végre a nekem kijelölt úton járok.

2018.02.06. Írta: Horesnyi Szilvia
Fotók: Haga Zsuzsanna